Ebben a részben inkább Tory gondolatai kapnak főbb szerepet, és kezdünk tágabb képet kapni arról, hogy valójában mi is a véleménye a fiúkról.
Valamint köszönöm a 3 feliratkozót, és a KOMIKAT NE FELEJTSÉTEK EL! Jó lenne tudni, hogy melyik rész milyenre sikeredett és mi tetszik/nem tetszik.
Emellett szavazzatok, hogy milyen a blog és IRATKOZZATOK FEL!
Nemis húzom tovább az időt: Jó olvasást! :)
,,Sosincs késő ahhoz, hogy változtass a szokásaidon... Vagy az én esetemben a véleményeden. Merj hangot adni az érzéseidnek!"
Csak egy egyszerű határozott mozdulattal próbált eltaszítani magától, hogy folytathassa, amibe belekezdett.
-Louis!-szűrtem a fogaim közt.
Zay már csak a szavaim hallatára is olyan kábulttá vált, mintha ütést kapott volna.
Egy -érdekes módon- gonosz vigyor ült ki az arcomra. Ez az arc felbecsülhetetlen volt...
"A fenébe Tory! Már megint túl elbíztad magad."-villogott a kis vészjelző a fejemben.
Féltem... Féltem mikor megláttam Louis csillogó szemeit, és a másik oldalon Zayn gyűlölködő szemeit.
"De.. de mintha inkább csalódottság lenne bennük!" Áh, biztos csak képzelődöm.
És íme! Újra megbántam amit tettem.
-Gyere.-szólt a fuvarozóm, miközben a kocsija irányába biccentett-Légy szíves!
Ha nem tudtam volna ilyen jól szájról olvasni, akkor az utolsó szavát nem is értettem volna.
"Ember! Mi van ezzel a sráccal?"-zavarodtam össze.
-Nem.-motyogtam az orrom alatt.
-Tessék?
Láttam rajta, hogy mindjárt felrobban, de nem az apám vagy a bátyám, hogy csak úgy parancsolgasson.
-Nem.-ismételtem határozottan.
-...Rendben...De ha majd megint összefutunk ne nézz rám olyan sóvárgó szemekkel!-és ezzel lelépett.
Azt hittem ott helyben esek össze! Éreztem, hogy a szívem hevesebben ver, és az arcom elvörösödik.
"Sóvárogva?! Mi a fene?!"-ez még nekem is új volt.
Azt hiszem még soha -ismétlem SOHA- egy fiú sem keltette fel ennyire a figyelmem... vagy hozott volna ilyen helyzetbe.
-Ki volt ez a seggfej?-húzta fel a szemöldökét a kék szemű.
-Azt már én sem tudom...-sóhajtottam.-
-Sétálunk egyet?-vetette fel az ötletet Louis.
Válaszul csak egy aprót bólintottam. Túlságosan elvoltam foglalva a bennem kavargó milliónyi kérdéssel...
A parkban leültünk egy hatalmas fa tövébe, és mind ketten a hátunkra feküdtünk... Akkor valami egész furcsa érzés öntött el.
A lágy tavaszi szellő óvatosan billegtette a faleveleket, így a nap néha a szemembe sütött. A fejemet óvatosan a mellettem fekvő fiú felé fordítottam, és elkezdtem bámulni...
A vonásai, egy kisfiúéra emlékeztettek. A szemei olyanok voltak, minta állandóan mosolyogtak volna.Ajkai résnyire szétnyíltak, mikor nyelvével megnedvesítette azt.
A gyomromban újra pillangók kezdtek el repkedni, ahogy figyeltem a mozdulatait.
Még ha akartam volna, se tudtam volna figyelmen kívül hagyni, hogy mit csinál.
Az ábrándozásomból a halk kuncogása zökkentett ki, én pedig azt sem tudtam merre nézzek kínomban.
Kínos csend ereszkedett ránk, amit egyenesen utáltam. Úgy gondoltam felteszem neki ezt az egyszerűnek tűnő kis kérdést, ami már régóta ott motoszkált a fejemben.
-Miért védtél meg?-ültem fel. és a hátam az öreg fa törzsének támasztottam.
Tartott egy kis hatásszünetet mielőtt beszélt volna.
-Féltettelek.-túrt a hajába, miközben a földet kémlelte.
Azt hiszem az arcomra kiült az értetlenség. "Féltett? Engem? egy fiú?"
A csend miatt felkapta a fejét, és vette a lapot, hogy jól jönne némi kis magyarázat.
-Már magában a látvány is megrémisztett, hogy sírni láttam egy lányt. ... De az még jobban, hogy egy fiú miatt... egy ilyen fiú miatt.
-M-milyen fiú miatt?-dadogtam.
Még a szeme se áll jól!..-dünnyögte.
Ez kicsit megmosolyogtatott, de ugyan akkor elgondolkodtatóak is voltak a szavai.
"Még a szeme se áll jól..."-vízhangzottak a szavai a fejemben-"Lehet, hogy van benne valami..."
Nagyon jo lett!! ;) es nagyon tetszik!!!:)) <3
VálaszTörlés