Első sorban nagyon hálás vagyok a 3(!) díjért, a majdnem 1300 kattintást, a szavazatokért, pipálásokért, kommentekért stb...
Másodszor, pedig előre is elnézéseteket kérem hogy nem lett olyan jó ez a rész, de tudjátok ha ilyen perverz dolgokat kell írni, az nem az én erősségem.
Amikor ezt a részt írtam egész végig e z t hallgattam.
Szerintem a dalban benne van minden+ ebben a részben újra betekintést nyerhettek Story két személyiségű kis magánéletébe.
Befogom. Jó olvasást! ZsxX
,,Ahhoz, hogy valakiben bízni tudj bizalomra és időre van szükség. De ha a hormonok erősebbek, nincs mit tenni..."
***
/Louis/
Határozottan meglepett Story viselkedése. Olyan kis szolidnak és önbizalom hiányosnak tűnt...
"Biztos, hogy ez nem az elveszett ikertestvéte Bory?!"
-Köszönjük!-nyújtottam előre a pénzt, és már rohantunk is az ajtóhoz.
Érezni lehetett a vágyat és a türelmetlenséget a csókjában.
-Egy pillanat!-váltunk el egymástól.
A kulcsot gyorsan elforgattam a zárban, majd szinte beestünk az ajtón. Derekánál fogva a falnak löktem, és gyengéd puszikat szórtam ajkaitól a nyakáig. Felemelő érzés volt hallgatni a sóhajait, ahogy többet szeretne.
Valahol a nyaka közepénél megálltam, és óvatosan szívni kezdtem puha bőrét.
Ő közben a hajamba túrt én pedig a kezem fenekére csúsztattam. Lábait összefonta a derekam körül, így indultunk a hálószoba felé. A csókunk csak addig szakadt meg, míg megszabadított a pólómtól és lenem dőltünk az ágyra.
Elhelyezkedett lovagoló ülésben és eltűrt a látó szögéből pár tincset, mielőtt bármit is csinált volna. Beharapta alsó ajkát, és nedves puszikat szórt a mellkasomtól a nadrágom széléig, amit elég hamar el is távolított egy kis segítséggel. Aztán megállt egy pillanatra.
Kezét 0párszor végighúzta a "Pici Louis"-on ami egy kéjes sóhajt váltott ki belőlem.
Nem tétovázott tovább. Eltávolította a számára utolsó zavaró tényezőt, és lassan szopni kezdett. Ujjaimmal a hajába kapaszkodtam, és elkezdtem diktálni egy közepes tempót.
Teljesen le voltam nyűgözve -újra- Story tudásától.
-Elég!-tértem észhez.-Nem így akarok elmenni!
Fordítottam a helyzeten. Újra szívni kezdtem a nyakát, ezzel nyögést váltva ki belőle. Forró csókokat hagytam a nyakától, a melléig. Könnyű szerrel szabadítottam meg Őt a pólójától.
-Gyönyörű vagy babe!-haraptam rá alsó ajkamra.
Benyaltam a mellei közé.
-Louis ne kínozz!!-ragadta meg riadtan a kezem.
Elvigyorodtam, mint aki jól végezte a dolgát. Háta mögé nyúltam és kipattintottam a melltartóját. Rámarkoltam a lényegre. Míg a kezem elvolt, lecsúsztam a hasához.
Nedves puszikat hagytam végig. Elengedtem a melleit, és teljesen lehúztam róla a fehér koktél ruháját.
Puszilgattam az ágyékát, közben szétnyitottam lábait. Combja belsőrészén forró csókokat hagytam.
Ezt úgy addig, míg egy hatalmas nyögést nem váltottam ki belőle.
Vigyorogva húztam le az utolsó darabot ami meggátolhat minket az élvezetben.
Bugyiját eldobtam a szoba közepére. Fölé másztam egy csókért, majd újra lecsúsztam a lényeghez. Belenyaltam.
-Ahh!-nyalogattam a csiklóit-Miért ilyen puha?
-Louis elég! Hagyd abba! Nem a nyelvedet akarom!-nyökögte.
Ajkai már könyörögtek a csókomért, közben beletúrt a hajamba. Morogtam egyet és óvatosan behatoltam.
-Ahh!-nyögtünk.
Kezeimmel megragadtam a csípőjét, és úgy folytattuk tovább. Már egyre nagyobbakat, öblösebbeket nyögtünk s én gyorsítottam a tempón.
-Ahh Louiiis!
-Sikítsd a nevem ha elmész babe!-doromboltam a fülébe.
Gyorsítottam, gyorsítottam s éreztem, hogy elszáll a fejem és nem bírok magammal!
-Babe én mindj...-gyűrtük a lepedőt rendesen.
Majd szét esett az ágy, és én tudtam, hogy mindjárt fel viszem Őt a csúcsra!
-Ahh Louiis!-egyenesen a fülembe sikoltotta a nevemet és én is elélveztem.
-Ahh babe!-dőltem rá lihegve.
Hosszú percekig csak feküdtünk, és egymást bámultuk.
Még mindig a történtek hatása alatt voltam. Újra és újra lejátszódott a fejemben.
Egy cseppet sem bánom ami történt.
-Jó éjt Drága!
/Story/
Reggel valami meleget éreztem az arcomnál. Nem tudtam hogy mi lehet az, hisz az én
ablakom az ágyam mögött van és nem előtte.
"Micsoda?"-pattantak ki a szemeim.
Gyorsan felültem hogy megnézhessem mégis mi ez.
"Fehér falak, fekete szekrények.. Ez nem az én szobám!"
Csakhamar rá kellett jönnöm, hogy nem otthon vagyok. De akkor mégis kinél? És mi történhetett?
Lépteket hallottam a folyosó felől, de az izgalomtól már nem volt időm jobban magamra húzni a takarót.
-Nee!-kiabáltam.
-Ömm gond van?-nyílt ki résnyire az ajtó, amin belógott 1-2 világos barna tincs is.
-Nem. Nincs.-rejtettem el magam nyakig a selymes anyag mögé.
-Jó reggelt Drága!-huppant le mellém Louis.
"Asdfg akkor mi most...?"
Teljesen elkábultam. Kellemes illata azonnal megcsapta az orrom és beékelődött a memóriámba. Na meg persze a látvány is! Felsőteste fedetlen volt, és kidolgozott.
Próbáltam nem úgy bámulni rá, mint akit most pottyantott ki az anyja, de hát mi tagadás.
Tetszett a látvány!
-Hogy aludtál?-mosolygott.
-Eg-gész jól!-feküdt le mellém az ágyra.
"Hülye! Nem szabad beadni a derekad ilyen könnyen!"
-Csak fáj a fejem.-mondtam fájdalmasan.
Hát egyrészt tényleg fájt a fejem, másrészt pedig próbáltam elrejteni az arcom,mert igen csak kellemetlen volt nekem ez a helyzet.
-Öltözz fel, addig én keresek valami gyógyszert!-adott puszit a homlokomra, majd a szekrényéhez ment és kivett pár ruhát.
-Ezek lehet hogy kényelmesebbek lesznek.-adott a kezembe egy fekete pólót és egy szürke melegítő nadrágot.
"Komolyan vegyem fel az Ő ruháit? Mintha megakarna ölni!"
-Köszi.-vettel el őket, majd a fürdőbe mentem.
Magamra zártam az ajtót, és leültem a földre. Muszáj volt egy kicsit gondolkodnom. Azért annyira nem voltam berúgva hogy ne tudjam felidézni a tegnap történteket, de azért okozott némi problémát.
Rengeteg kérdés ott motoszkált a fejemben.
"Akkor most mi lesz?!"
Lefeküdtünk. Vagy ennyit jelentett neki ez az egész, ma még kedves de lehet olyan mint Zayn...
"Kizárt!"-vitatkoztam magammal.
Nem tudom hová tenni ezt az egészet. Én nem így akartam megismerni Őt. Nagyon merem reméli hogy számára sem csak ennyi lenne!
Megigazítottam a hajam, felvettem azt a ruhát amit adott, majd lesétáltam a konyhába.
-Louis.-szorongattam az ujjaim.
Még nem szedtem teljesen össze a gondolataim. Nem tudtam hogy miként is lehetne erről a dologról beszélni.
-Baj van?-fordult felém egész alakjával,immár pólóban.
-Nem.. Csak ami tegnap történt azt...
-Nézzük el az alkoholnak.-vágott közbe-Csak mert én ezt nem szeretném elfelejteni.
Egy remény szikra lobbant fel bennem!
A kezembe adott egy nagy bögre forró csokit, benne pár darab mályva cukorral és egy kis tablettát, ami gondolom a gyógyszer lehet.
Hozott egyet magának is, majd kimentünk az erkélyre.
-Nem szeretném ha ezzel vége lenne.-ezzel kezdetét vette a beszélgetés.
-Én sem! De.. mi még alig ismerjük egymást és...-ismét nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
Menekülni akartam. Nem volt semmi kedvem magyarázkodni.
"Ohh az emberek miért nem gondolat olvasók?"
-Én szeretném ha megismernénk egymást. De nem így. Hanem mondjuk egy vacsora mellett.
Tetszett az ötlet. De most valahogy máshogy éreztem iránta. Még nem mondanám hogy szeretem, azt sem hogy tetszik, szóval csak barát.
-Én nemis tudom...-nem voltam képes a szemébe nézni.
-Figyelj ha nem kérsz a társaságomból csak szólj és szabad vagy!-hadarta.
-Egyáltalán nem erről van szó! Csak nekem még sosem volt részem ilyesmiben.-vettem egy nagy levegőt és folytattam-Vagyis ilyen egy éjszakás kalandokban igen, de másnap reggelre vagy a fiú vagy én tűntem el... Emiatt szégyellem is magam, de hát ez van. És még sosem... sosem volt barátom.-a végét már szinte suttogtam.
Lehet hogy ez egyszerre túl sok, de ezt muszáj volt tudnia. Remélem nem értett félre semmit!
-Előttem igazán nincs mit szégyellned!-fogta meg a kezem és biztatóan megszorította.
Mintha a szívem egy autó motor lenne és a gáz pedálra léptek volna. A tripláját kezdte verni. De ugyan akkor jólesett hogy ilyen velem.
-Nem szeretnék semmit sem erőltetni vagy siettetni, de én szeretnék adni magunknak egy esélyt!
Nem hazudnék ha azt mondanám hogy jó 3 percet gondolkodtam mielőtt válaszoltam volna.
Minden végigfutott az agyamon.
1.: Valahogy kikell iktatnom az életemből Zayn-t.
2.: Felkészíteni magam egy kapcsolatra
3.: VÁLASZOLNI LOUIS-NAK!
-Én azt hiszem még időre van szükségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése