3. rész/1 ~Pillangó~

Hello Drágák! Hát nagyon restellem hogy 2(!!!) hónapig nem jelentkeztem sehogy sem, de elment az ihlet, meg lusta voltam gépelni.. Restellem, de ígérem hogy ezek után már tényleg összeszedem magam, és rendszeresen hozom majd a részeket.
Addig is iratkozzatok fel, vagy pedig hagyjatok kommenteket, amiknek felettébb örülök!! (akár csak a bővebb véleményeknek)
Láthatjátok új külsőt öltött a blog és remélhetőleg hamarosan egy fejléc is ékeskedik majd ott fent!!Nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást!! xX


"Az a pár perc volt életem addigi legszebb pillanata... Rózsaszín köd volt mindenütt, és már azt hiszem olyan illatom van, mint neki!" 

***

-Biztos jó ezen a hőfokon?-nyúlt már kb. 3-jára a műszerfalon lévő tekerős kis gombhoz.

-Igen-bólintottam egy aprót.

Igazából már kezdett melegem lenni, de nem szerettem volna szóvá tenni, hisz ez így is elég nagy szívesség hogy hazahoz. Alig bírtam ki, hogyne nézzek rá, de valahogy mégis sikerült elterelnem a figyelmem. 

A felhőket kezdtem el bámulni. Mindegyik alakja kiszámíthatatlan volt.A kék égen szinte vibráló fehérséggel virítottak, ezzel felhívva magukra a figyelmet. Mind vészesen rohantak, mintha valami kergette volna őket. 
Egész olyanok voltak, mint Én... Kiszámíthatatlanok, mint Én, mikor bekattanok... Virító hisz -a barátaim szerint- bárhová megyek megfordulnak utánam. És végül én is vészesen menekülök, hisz az esetek 90%-ban az utolsó pillanatban megfutamodom. Olyan nehéz így minden...  

Gyorsan megráztam a fejem, hogy kiverjem a fejemből ezeket a gondolatokat, hisz ettől mindig rossz a kedvem lesz. Nem akartam  hogy így emlékezzen majd rám. Hogy én legyek a "Gyáva nyúl" vagy bármiféle jelzővel illetett alak. 

"Vele miért nem tudok olyan lenni mint a barátaimmal?"-kérdeztem magamtól.
Talán mert idegen. Talán mert félek új emberekkel ismerkedni... Vagy t...

-A francba!-csapott a kormány szélére.

A mozdulata láttán kicsit elhúzódtam.

-Miért álltunk meg?-kerestem a tekintetét.

-Maradj itt.-intett, majd kicsatolta a biztonsági övét és a motorháztetőhöz ment.

"Autót is szerel?" Ohh... Majd megölt a kíváncsiság hogy vajon mi folyhat a "másik" oldalon. "Vajon a látvány olyan mint a filmekben? Komolyan képes levenni a pólóját?"-özönlöttek jobbnál jobb kérdések a fejembe. 
"Vajon hány kocká.."-de valami félbeszakította gondolatmenetem.. vagy inkább valaki.

-El kell mennem a legközelebbi benzinkúthoz.-hajolt be a kocsiba a tárcájáért.

Már el is felejtettem hogy mit mondott, mikor kezén -a támaszkodás közben- megfeszültek az izmok. 
"Szent szar!"-gondoltam magamban. 

-Velem tartasz?-nézett fel a válaszomra várva.

-Inkább megvárlak itt.-kapartam össze egy értelmes választ.

-Sietek!-és ezzel becsukta maga mögött az ajtót, majd figyeltem egyre távolodó alakját. 

Azt hiszem túlságosan elmerengtem, mivel egy elég fura érzést éreztem a gyomromban...    
"PILLANGÓK!"-estem kétségbe. 

Nem ez nem történhet meg! Nem lehetek szer... nem szabadna ezt kiváltania belőlem!

A fejem maga a teljes káosz! Teljesen pánikba estem. Én csak haza akartam jönni, de ehelyett beleegyeztem, hogy Ő hozzon haza. 

Felkaptam a táskám meg a szatyrokat, majd kikaptam a kulcsot a helyéről és végre kiszállhattam. A friss levegő hideg zuhanyként csapott meg. Már nem éreztem az illatát... Nem hagyhattam csak így itt! Előbb kell valami "szuvenír". Gyorsan visszamásztam a kocsiba és valami olyan után kutattam, amit Ő sem bánna. "De várjunk? Mióta érdekel az engem, hogy Neki mi rossz vagy mi jó?" Már féltem saját magamtól! Inkább gyorsan elhessegettem a szuvenír szerzési ötletem és újra bezártam a  kocsit. 

Nem tudom.. Talán tényleg igaz, amit az egyik legjobb barátom mondott még anno...
"Story! ha nem szabadulsz fel egy kicsit, rajtunk kívül nem lesz senkid!"-vízhangzottak a fejemben Matt szavai.
Mindig feleslegesen emésztem magam az ilyenek miatt -állítólag- de végül is nem tudom hogy mi lehet a bajom. 
Van 20 ujjam, tudok írni, olvasni és járni... depressziós lennék? Úgy hallottam, hogy abba bele lehet halni.,..

A látásom teljesen elhomályosult, ahogy ilyen gondolatokkal lett tele a fejem. Mindig ez van. De most nem otthon vagyok, szóval nem szabad hogy az utcán sírjak. 
"Légy erős Story!"-ismételgettem magamban. 
Hirtelen valami színes folt repült el előttem. Gyorsan pislogtam párat, hogy kiderítsem mi volt ez. Először nem is értettem hogy miért izgat engem egy olyasmi, amiről azt sem tudom, hogy micsoda...

Pislogtam párat, hogy kitisztuljon a látásom. "PILLANGÓ!"... "Zayn"-ez volt az első ami bevillant az agyamba. 
"Miért van ez?"-sóhajtottam egy nagyot, közben pedig megpróbáltam valami olyasmire gondolni, ami jó messze áll Zaynee-től. "Zaynee?? Mióta becézgetem?"

Már majdnem sikerült is míg egy kemény testbe nem ütköztem.