2. rész ~Fuvar~

 Sziasztok drágák!
 Először: Elnézéseteket kérem, hogy ilyen későn hoztam a 2.részt de nagyon sok dolgozat volt mostanában és próbáltam érdekesre alkotni a fejezetet. Sajnálom ha ez nem fogott meg titeket nagyon, de a 3.-at már írom :)
Másodszor: Köszönöm a komikat örülök hogy tetszik és engem is jobb kedvre derít amikor meglátom hogy tetszik a történetem
Hát nem is húznám tovább JÓ OLVASÁST! :)

"Még most is beleborzongok, ha visszagondolok arra a találkozásra. A gyönyörű barna mandula szemeire vagy lágy simogató hangjára."

***

Miután elpakoltam a tárcám és a kezembe fogtam ezt a szatyrot is, elindultunk a lift felé. A szó megfagyott bennem, így nem tudtam beszélgetést kezdeményezni. Amíg a liftre vártunk felajánlotta, hogy segít hozni a cuccaim.

-Aranyos vagy de elbírom-magyaráztam mindent tudóan.

-Biztos?-kérdezett vissza.

Kérdése után benedvesítette ajkait, é pedig úgy éreztem hogy nekem harangoztak!Lehet hogy Ő gondolat olvasó, vagy én őrültem meg de ez borzasztóan letud venni a lábamról.
"Lehet hogy már találkoztunk??"-furakodott az agyamba újra a gondolat.
Mintha rémlene valami, dee......

-Ömm.. Story?-hajolt elém.

-Hmm? Jövök persze.-kapkodtam össze-vissza, mint akit egy vödör hideg vízzel ébresztettek fel a legédesebb álmaiból.

-Minden rendben?-aggodalmaskodott.

Szemei vadul csillogtak de látszott bennük az aggodalom. Ez engem is megijesztett, így hamar meg is futamodtam. Amint kinyílt a lift ajtó gyorsan bebotorkáltam a liftbe. Zayn arcára pillanatok alatt kiült az értetlenség, aminek én voltam az oka. 
A mihamarabbi ajtó záródás érdekében a gomb után kaptam, így a szatyrok kiestek a kezemből. Sosem voltam hozzászokva ahhoz hogy bármiféle kapcsolatot is kialakítsak egy fiúval, és ez az elméletem most sem volt másképp.
Pár perccel ezelőtt hiába láttam benne a tökéletest de.. 
Gyáva vagyok. Fogalmam sincs hogy hogyan kellene beszélnem egy olyan fiúval, aki.. TETSZIK.!! 
Észbe újra akkor kaptam, amikor Zayn keze sietősen a 2 ajtó közé nyúlt, ezzel megakadályozva az elmenekülésem.

-Story mi a baj?-lépett be a mellesleg szűk liftbe.

Az ajkam szólásra nyílt de nem tudtam megszólalni. Egy részem azt kívánta, hogy hagyjam itt és ezzel váljanak szét útjaink. A másik részem pedig arra vágyott, hogy átölelhesse. Érezni Őt. A szívverését az illatát és a jelenlétét. 
Ilyenkor gyűlöltem magam, hisz csak álltam a dobozok mögött, mint egy rakás szerencsétlenség. Féltem ha megszólalok akkor valami értelmetlent fogok mondani és kinevet majd. 
"De miért tenné?" 
Tele vagyok kételyekkel. Feladtam mindent. Csak otthon szerettem volna lenni egyedül hogy gondolkodhassak. 

A szatyraiméért hajoltam le épp mikor Zayn óvatosan megköszörülte a torkát. 
A tekintetem azonnal felé kaptam. 

-Köszönöm-motyogtam az orrom alatt.

A cuccaimért nyúltam mikor a lift ajtó kinyílott immár a földszinten de Zayn nem volt hajlandó odaadni a cuccokat. Most -de amúgy sem- igazán semmi kedvem nem volt ilyet játszani. Mikor harmadszorra sem adta oda kénytelen voltam rászólni.

-Zayn kérlek!!-sóhajtottam.

Tényleg semmi kedvem sem volt ilyet játszani, hisz most azt sem tudtam volna megmondani, hogy lány vagyok-e.

-Ne haragudj..!-nézett mélyen a szemembe.

Abban a pillanatban úgy éreztem hogy ellát a vesémig. Szemeiből megbánás tükröződött. Teljesen össze voltam zavarodva.

-Semmi gond.-legyintettem.

Semmi!? Dehogyisnem volt gond!! Jaj istenem mit művel velem ez a fiú!?
Teljesen elvesztettem magam felett az uralmam.Mintha én csak egy tehetetlen rongybaba lennék és Ő pedig a tulajdonosom. És ez részben igaz is. Hisz tulajdonosa egy részemnek. A szívemnek! ...
"Miket beszélek én itt össze-vissza?? Hisz csak a nevét tudom és kész." 
De valahogy mégis úgy érzem, hogy kutya kötelességem vele lenni. Miért van ez??... Már a parkolónál tartottunk mikor egy fekete autóhoz értünk.

-Elvigyelek?-ajánlotta fel.

Bár ezt inkább szánta volna kijelentésnek, de a történtek után mintha kicsit visszavett volna a határozottságából. De miért? Ez csakis miattam van. Én nem azt akartam hogy megváltozzon -pláne 1 pillanat alatt-, hanem hogy határozott legyen.  
Hogy kapjon fel és szökjünk meg és vele élhessem a jövőm. Nem szeretném hogy megváltozzon. Talán furán vagy inkább elhamarkodottan hangzik ha azt mondom hogy SZERETEM, de így volt. Tényleg ez volna az a bizonyos szerelem első látásra?
Na de visszatérve a fuvarhoz tényleg jól jönne!

-Megköszönném!-válaszoltam már kicsit magabiztosabb hangon.

Az arcán mosoly terült el, ami az én szívem is megmelengette. Kezeit a csomagjaimért nyújtotta, de legnagyobb reményeim szerint most a kocsiba akarta betenni és nem játszani akart.