6. rész ~Túl gyors~

Hola! Itt a várva várt extra hosszú 6.fejezet.
Első sorban köszönöm a majdnem 900(!) oldal megjelenítést. Feliratkozni ér és kommentelni is! :)
1 hét. Tudom ennyi telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Nem sok, de nekem elég volt hogy összeszedjem magam és átgondoljam a dolgokat. Köszönöm a türelmet és remélem tetszik majd nektek ez a rész is!
Befogom. Jó olvasást! xX :)


"Sose sodródj az árral! Alakíts ki egy ritmust, mert különben elveszetté válhatsz egy pillanat alatt."


Mintha villám csapott volna közénk... Ahogy felcsúsztattam a kezem a tarkóján azonnal elhúzódott. Ismét össze voltam zavarodva.

-Ömm én...-dadogtam.

A szavak csak úgy ömlöttek volna belőlem, ha  a számat nem tapasztom be a kezemmel.
Zayn azonnal elmosolyodott, majd megszólalt.

-Én speciel nem erre gondoltam, de ez teljes mértékben felülmúlta az eredeti ajánlatom!-mondandója végén a hajába túrt.

Még mindig betapasztott szájjal cövekeltem előtte, ahogy kezdtem felfogni a szavait.
"Egy csók felül múlta az eredeti tervét? Akkor most vagy hazudik, vagy igazat mond... Ejha Tory! De okos vagy ma!"

De amíg ezen kattogott az agyam, Ő újra a mellkasához húzott, és vadul tépni kezdte ajkaim. Megint elgyengültem... Képtelen voltam arra, hogy ellökjem és azt mondjam hogy: "Ne. Elég!"
Valahogy, valamiért akartam hogy ezt tegye.

-Viszlát Drága!-intett immár  kijárat felől.

"Mi a fene?! Mikor ment oda?"

Nem akartam hogy elmenjen... Vagyis hogy MÉG elmenjen.

-Zayn!-szóltam utána bátortalanul.

-Hm?-fordult vissza.

Gyorsan kellett cselekednem, ha nem akartam hogy a dolog az ellenkezőjével végződjön. Mert általában ez történik ha Zayn-nel vagyok.

-Mi az? Nem tudsz megválni ettől az ész bontó pasitól?-vigyorgott.

Óh igen!Nem lett volna teljes a kör az Ő idióta egoista megjegyzése nélkül.

-Fogd be!

-Ezt igennek veszem!-mondta elégedetten.

"Hallucinál? Én azt mondtam hogy Fogd be és nem azt hogy NEM!"

-Csak...csak azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem abba a buliba.-tördeltem az ujjaim.

-Azt hittem hogy utálsz.-válaszolta higgadtan.

"Jajj istenem! Miért nem tud egyszerűen csak válaszolni ahelyett, hogy ilyeneket mond?!"

-Igen vagy nem?

-Igen!-ragadta meg a csuklóm és maga után húzott egészen a motorjáig.

Már megint azt hiszi, hogy Ő itt a főnök.
"Mit művelsz Tory?"

Már megint túl gyorsan történt minden... A motorja előtt álltunk. A levegő újra forrósodni kezdett köztünk, de ezúttal váratlan fordulatot vett a dolog. Most nem Zayn, hanem Én szóltam közbe:

-Menjünk.-húzódtam el.

Csak sóhajtott egyet, majd a kezembe nyomott egy bukósisakot, és felültünk a motorra. Mikor a lábaim átlendítettem az ülés felett, a ruhám egy "kicsit" többet mutatott, mint kellett volna. Káromkodtam egy sort, amin Zayn egy jót nevetett.
Tudtam, ha elindulunk a szél újra fellibbentedé a szoknyám, azért mindkét kezemmel a combjaimra tapasztottam a ruha szélét.
"Tehát ezért viselnek a motorosok nadrágot! IQ lvl 99!"

-Ha nem kapaszkodsz, leesel. És ezt egyikünk sem szeretné!-magyarázta.

De jó! Már megint mindent jobban tud mint Én... De azt hiszem, most az egyszer igaza volt.

-De.. a szoknyám.

-Ebben az esetben ölelj át jó szorosan!-hajtotta fel a a kis vasat, ami támasztotta a motorját.

Tudtam, hogy mosolyog és büszke volt magára, de nem akartam hogy valami bajunk essen...
"BAJUNK? ezt nem hiszem el..."

Már most úgy magamhoz szorítottam, mintha 220 km/h-val repesztettünk volna, és ezt szóvá is tette.

-Drága ha nem lazítasz a fogásodon megfulladok!-nyöszörögte.

-Bocsánat.-lazítottam a fogásomon.

Zayn hangosan felbőgette a motort, aztán kikanyarodtunk az útra. A kezeimmel közrefogtam valahol a mellkasa és a dereka között. Holott kapaszkodhattam volna az ülésem mögött lévő kis vasba is, de hülye lettem volna elszalasztani egy ilyen alkalmat. Na meg persze a szoknyám... így kisebb esély volt arra, hogy villantsak.

Hozzábújni, és végigszáguldani a városon...
"Száguldani..."-merengtem.
Amint ehhez a gondolathoz érkeztem, mintha lassítottunk volna a  tempón. A fejem elemeltem a hátától, a szemeim pedig kinyitottam. Egy ház előtt álltunk. Nem igazán rémlett, hogy a buli ahová hivatalos vagyok egy házban lenne megtartva...

-Nyugalom!-segített le a motorról.-Bejössz?-vettük le a sisakunk.

Nem igazán értettem, hogy most mit is akar pontosan.

-Hol vagyunk?-néztem körbe.

-Ha szeretnéd hogy elmenjek veled, előbb át kell öltöznöm.-magyarázta.

Sietősen megnéztem a karórám, és már csak 10 percünk volt odaérni.

-Elfogunk késni!-hátráltam.

-Sietek Drága.-nyújtotta felém a kezét.

Őőő most akkor mivan? Ezek után menjek be hozzá? Kitudja... Lehet, hogy ami a kúton volt azt csak bemelegítésnek szánta? Féltem. De nem akartam megint sírni.

-T-túl gyors ez nekem!-dadogtam

-Tory.-tűrt a fülem mögé pár tincset.-Bízol bennem?

Ezt most úgy kérdezte, mintha egy óriási szakadék fölött kellene átrepülnünk. De lehet hogy tényleg ez a helyzet. Lehet, hogy megellene szüntetni köztünk azt a nagy távolságot, és tovább lépni a barátság zónába?
Túl gyorsan kellett válaszolnom. Lehet hogy jól döntöttem, de az is lehet, hogy nem...

-Igen Zayn.-emeltem fel a fejem, hogy a szemébe nézhessek.-Bízom benned!-fogtuk meg egymás kezét úgy mint a "kicsik".
Hát kimondtam.. Bementünk a lakásába, és ahhoz képest hogy fiú és egyedül él -mármint szerintem- egész otthonos a lakása. Ledobta a kabátját, és már rohant is átöltözni. Egészen addig bámultam, amíg el nem tűnt a látó szögemből.
"Magas, egyenes tartású és hosszúak a lábai..."

Amíg Ő készülődött, kicsit szem ügyre vettem az előszobát, ahol vártam rá.
Tele volt fotókkal a fal és a szekrény is. Kaptam a soha nem visszatérő alkalmon, felemeltem egyet és azt nézegettem.
3-an voltak a fotón. Egy 40 körüli nő és egy kicsivel idősebb férfi meg Zayn.
Ők valószínűleg a szülei lehetnek. Hihetetlen hogy mennyire hasonlít rájuk!

Aztán tovább nézegettem.. Az egyik képen egy lánnyal volt, de csak ennyit sikerült kivennem a képből, mivel lépteket hallottam.

-te aztán állod a szavad!-mosolyodtam el, talán a először a benzinkutas incidens óta.

-Megígértem hogy ott leszünk a bulin nem?-vette vissza a dzsekijét, és kinyitotta az ajtót.

Egy szürke farmert viselt, fullcap-et egy fehér inggel párosítva.
"Milyen elegáns!"-gondoltam magamban.

Mielőtt útnak indultunk volna, bezárta a lakást majd felvettük a sisakokat.

-Fő a biztonság!-kopogtam kettőt a fejemen lévő sisakon.

Csak egy mosollyal nyugtázta, de ez nekem bőven elég volt. Újra szorosan hozzábújtam és mélyen beszívtam az illatát.
"Na Ő aztán tudja mitől döglik a légy!"
Ha nem kérdezte volna meg, hogy indulhatunk-e, akkor az első kanyarban tuti bevágódtam volna az első árokba.

*BULIN*

Pontosan annyit késtünk amennyit kell, és a többiekkel együtt özönlöttünk be a mai alkalomra kibérelt helyre. Azonnal a barát nőm nyakába ugrottam, hisz már nagyon hiányzott. Megkérdeztem, hogy nem-e gond, hogy magammal hoztam azt a fiút is akit ma ismertem meg.

-Most viccelsz? Persze hogy nem baj! Legalább bepsizol!-már most túl kellett kiabálni a zenét.

Hát annyit tudni kell, hogy ma "Elszabadul a pokol!" címen rendezett bulit Courtney.
Ilyenkor- akármennyire is hihetetlenül hangzik- teljesen gátlástalan vagyok. Leiszom magam -mivel szerintem ez tök buli- táncolok egész éjjel, és az egy éjszakás kalandokat sem vetem meg. Ez vagyok Én! És ez már nagyon hiányzott.

Bemelegítésként ittam egy pár pohár Rayal Vodka-t és Martini-t. A kísérőm után kutattam.
"Tudhattam volna.. Biztos talált már magának valami nagymellű picsát, akit kedvére szédíthet..."

-Segg fej!-dünnyögtem.

-Story?-mondta valaki a nevem.

A fejem oldalra fordítottam és újra láttam azt, akit már annyira vártam.

-Louis!-ugrottam le a székről és szorosan átöleltem.

Nem voltam még segg részeg, jól tudtam hogy mit teszek. Azt hiszem már egyre jobban bírom az alkoholt!

-Gyönyörű vagy!-hajolt a fülemhez.

 Szégyenlősen elmosolyodtam, de gyorsan véget akartam ennek veti. Semmi kedvem nem volt enyelegni. Ma este nem!

-Táncoljunk!-ragadtam meg a csuklóját és bevonszoltam a tömegbe.

A kedvenc z e n é m ment, így nem volt nehéz felvenni a ritmust. A csípőm egyszer ráztam, vagy csavartam. Louis kezei hamar rátaláltak a csípőmre, így bátran dőltem izmos mellkasának és hunytam le a szemeim.

Nem tehetek róla... Egyszerűen megnyugtat a tudat, hogy itt van velem CSAK VELEM és SENKI MÁSSAL! Talán ez az ami nincs meg Zayn-ben. Sőt BIZTOS!  Ahogy betettük ide a lábunk felszívódott. De talán ez jobb is így...

A szám vége felé közeledve kezdtem újra -lélekbe- visszatérni.

-Nem iszunk meg valamit?-hangja hallatán a gyomrom kiürült... PILLANGÓK!

-Én benne vagyok!-fogtuk meg egymás kezét, de nem fontuk össze.

A pulthoz  érve ismerős látvány fogadott.

Zayn ismét egy szöszivel nyálcserézett.  De ezúttal nem borultam ki. Túl jó kedvem volt!

-Zayyyyn!-ordítottam el magam "véletlenül".

A nagy keblű ügyfél nyomban lepattant a fiúról és mindketten felém fordultak.

-Tényleg vannak emberek akik nem változnak!-veregettem meg büszkén Zayn vállát.

Éreztem, ahogy Louis elengedte a kezem és próbált elém lépni, de megragadtam az ingénél és azzal a lendülettel ajkaimnak esett.
"Sínen vagyunk!"-pacsiztam le a lelki ismeretemmel.

Gondolkodás nélkül cselekedtünk szerintem mind a ketten. Mohón falta ajkaim, én pedig óvatosan felvezettem kezeimet a mellkasánál, egészen a tarkójáig. Testünk egyre jobban összesimult, de ez a paraszt elrántott Tőle.

-Tory beszélhetnénk?-szorította meg a felkarom.

Most erősebben szorítottam Louis kezét, mivel nem akartam Zayn-nel menni.

-A lány marad.-szögezte le Lou majd magához húzott.

-Igen. Maradni. Ezt szeretném.-mondtam inkább csak magamnak.

Kétlem hogy a zenétől hallottak volna bármit is. Meg amúgy is egy rongybabának éreztem magam, akit ide-oda rángatnak.

-Azt hiszem van egy kis megbeszélni valónk.-mondta szigorúan Zayn.

Megbeszélni? Mit? Tudtommal semmi olyan nem történt amit meg kéne beszélnünk. Ő is éli a saját életét és én is szeretném. Jobb lenne ha többet nem történne semmilyen fizikai kontaktus Ő és Én köztem. Na meg azért is, hogy Louis meg ne tudja... Ő fontos nekem!

-Engedj el!-próbáltam lefeszíteni ujjait a karomról, több-kevesebb sikerrel.

-Esküszöm, ha még egyszer meglátlak a közelében, annak következményei lesznek.. TÉNYLEG!-tette a hangsúlyt az utolsó szóra.

-Jövök neked eggyel!-bokszoltam vállba.

-Én tényleg komolyan gondoltam azokat a dolgokat amiket a parkban mondtam!

-Csiga vér Superman!-nyomtam egy gyors puszit ajkaira-Inkább igyuk meg azt az eltervezett italt!-ültünk le a hosszú pulthoz.

Én Bacardi-t kértem, Loui pedig vagy 5 félét összemixeltetett magának.
Amíg szépen lassan elfogyasztottuk az italunk, beszélgettünk egyes másról....
Aztán -már nem számoltam hányadik pohárnál- kicsit elkalandoztunk. Már sűrűbben csattantak el köztünk csókok, és beleavatott abba is, hogy most épp mi jár a fejében.
Mindenféle mocskos dolgot a fülembe súgott.

-Aztán szépen lassan a bugyid is. Közben puszikkal halmoználak el mindenhol. Mint itt.. vagy itt.-tért át a fülem alatti érzékeny részre.

"Vajon helyes amit csinálunk?"-merült fel bennem a kérdés. "De hisz még nem is csináltunk semmit ... MÉG!"
Azt hiszem most érdekelt a legkevésbé, hogy mi helyes és mi nem.

-Louis!-nyögtem.

Ma valahogy nem vagyok  a szavak embere. Összefontam az ujjaink, és úgy vergődtünk át a tömegen. A levegőre érve mintha nyakon öntöttek volna egy vödör hideg vízzel, de ez édes-kevés volt ahoz hogy kijózanodjak.

Bevágódtunk a legelső taxiba ami a szórakozó hely előtt állt, és Louis ledarálta a lak címét.

-Park St. 132/A.