2014. március 23., vasárnap

8/1. rész ~Minden út Hozzá vezet~

1. Bocsi a késésért.
2. Just asking: Ennyire rossz volt az előző fejezet?

"Túl sok probléma, túl sok stressz. A túl sok stressz előbb-utóbb a megőrüléshez vezet!"

***
1 hét. Ennyi telt el a legutóbbi kimozdulásom óta.Nem mondom azt hogy bedepiztem, de már napok óta a szobámban kuksolok, és sírok. Szánalmas vagyok...

*VISSZAEMLÉKEZÉS*

-Én azt hiszem, hogy egy kis időre van szükségem.-mondom kétség beesetten.

-Én várok rád. Ameddig csak kell!-mondta kis habozás után.

Mintha nem lenne biztos a szavában. Fel sem fogja a szavai súlyát!

-Köszönöm!-néztem fel rá.

Kezet foghattunk volna. Mi lehetnénk a "bizonytalan páros".

*VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE*

Miért ilyen felelőtlenek az emberek? Mikor már végre azt hiszed hogy megbízhatsz valakiben egyszerűen hátba döf. Aztán egyre mélyebbre nyomja benned a kést, a végén  pedig megforgatja. Emlékként pedig ott lesz egy heg, ami sosem fog láthatatlanná válni.

-Louis!-tátogtam.

A látásom újra elhomályosult, könnyeim kibuggyantak.

-Segg fej, kétszínű, rohadt nőcsábász!-üvöltöttem a párnámmal, majd ököllel püfölni kezdtem-Mocskos féreg!-szerintem az agyam kezd leépülni-De én szeretlek...-borultam kimerülten a párnámra,és csak zokogtam tovább.

Átvágott. És ki tudja mióta hazudik folyamatosan  a képembe?! Ha másnap nem látom meg Őket a boltba menet, akkor fogalmam sincs a dolgokról. Azt mondta, hogy vár rám. Csak 1 hét telt még el, és ezt szerintem nem olyan hosszú idő hogy ne lehessen kivárni.
Feladom! Mikor végre kezdtem megkedvelni a srácot, kiderült hogy egy paraszt.
Ameddig itthon voltam, nem tudtam mást csinálni, csak gondolkodni. De ma változik a terv. Courtney tegnap felhívott, hogy nem-e megyek el velük a vidámparkba, mivel ma nyitják ki. Egyből igent mondtam.

*VIDÁMPARKBAN*

-A nagy macit kérem!-ujjongtam.

Az egyik cél lövöldés bódénál én nyertem.

-És most hova?-ültünk le egy padra.

-Mit szólnátok ahhoz?-mutatott Matt a hullámvasútra.

A nap végéhez közeledve szinte már majdnem mindenen ültünk, kivéve azt hiszem 2-t.
Amíg velük vagyok nem tudok semmi rosszra gondolni sőt, semmire sem tudok gondolni.
Ilyenkor amolyan "Élj a pillanatnak" típus vagyok azt hiszem.

-Srácok én nem hiszem hogy...-motyogja a barát nőm.

-Jaj ne csináld már Court! Ma felültél már sokkal félelmetesebb dolgokra is, mint egy ártatlan hullám vasút!

-Tory-nak igaza van.-folytatja Matt-Szóval gyere!

"Tory.. annyira de ja vu érzésem van..."

-Jössz?-lengették meg előttem a kezük.

-Ja.-bólintok.

"Oh Zayn...."
Émelyegni kezdtem.

-Courtney!-hajoltam oda hozzá-Azt hiszem én inkább meg keresem a mosdót.

Szemet forgatott,én pedig a mosdó felé siettem.
Mintha az agyam egy óriási hó gömb lenne. és valaki felrázta volna, annyi különbséggel, hogy a hópelyhek helyett emlékek úszkálnak benne. Szinte már futottam.
"Mi a fene ütött belém?"
A gyomrom már a torkomban volt, és úgy éreztem ha 1 percen belül nem találok egy mosdót, itt adom ki magamból a gyomrom tartalmát.
Matt csak becézett, nekem pedig egyből Zayn férkőzött a gondolataimba.
"Persze, mert életedben először Ő hívott így.. Ez fura!"
De most rosszul vagyok tőle.

 A plüss kiesett a kezemből, és a földre rogytam a gyomromból előtörő dolgok miatt.

 -Ugh..-matattam a táskámban zsepi és víz után, de sikertelenül, mivel egy újabb adagot adtam ki magamból.

Ekkor valaki ott termet, hajamat pedig össze fogta a tarkómnál. Halovány lila gőzöm sem volt hogy ki lehet az, de hálás voltam neki. Vettem pár mély lélegzetet, és felegyenesedtem a földről. Nem mertem megfordulni.

-Tory.-suttogja.

 "Nem nem nem!"

 -Jól...

 -Hagyjál!-kapom fel Brad-et -igen így neveztem el a macim- a földről majd a kijárat felé siettem.

-Tory kérlek várj már!-sietett utánam.

"Remek. A szöszi dobta mert rájött hogy egy seggfej ezért most megint nálam próbálkozik?"

-Mit akarsz Zayn?-még mindig háttal álltam neki.

-Csak láttam hogy rosszul vagy.-hangja még mindig lágy volt, de mintha bizonytalan lenne a szavában.

Pont mint Louis.
"Ohh tűnés a fejemből te...!"

-Igen. És az igazi ok?-fordultam meg, de Ő jóval közelebb állt,mint azt én gondoltam volna. Ha nagyobb lendülettel fordulok meg, kitudja mi történik..

-Jó.. Igazából aggódtam érted.-dugta zsebre a kezeit.

"Mi? Ez nekem túl magas."

-Aggódtál? Ezt hogy érted? Zayn kérlek ne szédítsük egymást. Mindketten tudjuk hogy neked valójában nincsenek is érzéseid!-emeltem fel a hangom, amit meg is bántam, mivel egy páran figyelni kezdtek minket.

-Bejövök neked.-kuncog.

"What the hell?!"

-Elment a józan eszed?-esett le az állam.

-Nem. De abból ítélve, hogy minden apró kis dolgon felkapod a vizet nem nehéz következtetni.-még mindig vigyorog.

Erre nem tudtam reagálni. Hogy mondhat ilyet nekem? Nem tetszik, mert bunkó és különben is:

-Ha nem hagysz békén ráokádok a szép kis cipődre.-próbáltam fenyegető hangnemben beszélni.

-Oh szerinted is szép? Ma vettem.-nevet.

"Ez nem lehet igaz! A Karma seggbe rúgott vagy mi?"

-Gyere.-fogja meg a kezem.

"Milyen puhák a kezei!"

-Hova?

-Csak szedd rendbe magad. A többi meglepetés!

Zsír. Még több rejtély. Nem is tudom hogy egyáltalán mi a fenének egyeztem bele ebe az egészbe. Csak a barátaimmal szerettem volna lenni -ismét- de ahogy felbukkan a láthatáron Zayn, elpuhulok.
Hazavitt, én pedig behívtam Őt. Gyorsan letusoltam, majd egy kényelmes ruhába bújtam, a hajam pedig befontam.
Azt mondta, hogy meglepi. Hát hogy őszinte legyek fogalmam sincs hogy féljek-e vagy féljek-e. Ahogy eddig ismerem tuti valami veszélyes helyre visz.

-Hű nagyon dögös vagy!-mért végig.

-Köszi..-még sosem mondtak ilyet a külsőmre. Vagyis igen, de az más szituációban volt.

-Hová is megyünk pontosan?-bújtam bele a Vty-s tornacipőbe.

-Mondtam, hogy majd meglátod!-titkolózott tovább.

"Akkor pukkadj meg!"

Nem tudom miért csíptem ki ennyire magam. vagy hogy miért kalimpál össze-vissza a szívem. Izzad a tenyerem. A gyomrom liftezik.
Eszembe jutott, hogy a vidámparkból szó nélkül eltűntem, és ez nem volt szép. Gyorsan előkerestem a mobilom és küldtem egy SMS-t Court-nak hogy rosszul lettem és hazajöttem. Nem akartam megemlíteni Zayn-t.
Az úton egyikünk sem szólt a másikhoz. Csak a lemenőféleben lévő napot figyeltem a napszemüvegem mögül.

-Lehúzhatom az ablakot?-nemis értem miért kérdezek ilyen hülyeségeket.

-Meleged van?

"Nem basszus csak úgy hobbiból kérdezek ilyet!"

Inkább nem mondtam semmit, majd a kis billenős gombot lenyomtam ezzel friss levegőt juttatva a kocsiba. A kezem kilógattam a fejem pedig az ajtónak döntöttem. A hatalmas sebesség miatt a szél óriási volt, ezért jobbnak láttam ha kiengedem a hajam.

-Szeretem ha ilyen vagy.-szólalt meg, ezzel halálra rémítve engem.

Miért nem beszél egész mondatokban a rébuszok helyett?

-Bővebben?

-Megjöttünk!-fékezett le.

"Én megmondtam hogy ijesztő  helyre visz!-üvölti a lelki ismeretem."


2 megjegyzés: